Már nagyon régen voltam utoljára színházban, de ebben az évben volt alkalmam két musicalt is megnézni idáig. Az egyik a János Vitéz a Nemzeti Színházban, a másik pedig a József és a színes szélesvásznú álomkabát volt, melyet a Madáchban játszottak. Nem mondom, hogy nem élveztem a darabokat, de ez a modernizáció, amit manapság belevisznek a musicalekbe, az nekem egyáltalán nem tetszik.

A János Vitéz Alföldi Róbert rendezése. A musical három felvonásból állt, az első még nagyon is tetszett az ízlésemnek, jó volt a díszlet, az öltözékek, és még a színeszek is jól játszottak. A szöveget, melyet kaptak, azzal sem volt semmi gond. Azonban a második felvonásban már túl csicsás, túl modern volt a díszlet, kezdett szabadosabb lenni a szöveg is. Azonban még is inkább a harmadik felvonásra koncentrálnék, arról fogok többet írni, mert az csapta ki nálam a biztosítékot.

A darab ugye a János Vitéz, a harmadik felvonás azonban egy metróaluljáróban játszódott. Ez az aluljáró volt a tündérország, melyben a tündérek prostituáltak voltak, és maga Juliska is egy prosti lett a darabban. Kukorica János pedig egy bőrkabátban bájolgó suhanc lett. Nyílván ilyen környezetben már tényleg még szabadosabb lett a szöveg is, aztán nem is beszélve arról a hangzavarról, amit akkor kaptunk, mikor bizonyos időközönként elment egy metró. Egy musicalt azért nézek meg, hogy szürke hétköznapjaimból valahova máshova kerüljek, erre kaptam ebben a felvonásban egy metróaluljárót, prostikkal, szabados szöveggel. Én nap mint nap metróval járok dolgozni, és nap mint nap találkozok ilyen emberekkel a BKV járművein (na jó, prostikkal nem, de szabados szöveggel igen). Az hiányzott a legkevésbé, hogy egy musical során is ezzel találkozzak. Alföldi Robinak hála ez mégis sikerült. Igaz, hogy maga az élmény, hogy színház, meg hogy musical, el tudta feledtetni velem ezeket a gondokat, de így még sem tetszett annyira az egész, mint vártam.

No sebaj, gondoltam, hogy úgyis van két jegyem a József és a színes szélesvásznú álomkabátra a Madách színházba, amit a korábbi bejegyzésben említett lánnyal néztem volna meg, így reménykedhettem benne, hogy látok egy sokkal jobb darabot, mert ezt nem az Alföldi Róbert rendezi. Buta voltam, mert a címből sejthettem volna, hogy egy modernizált történetet fogunk látni Józsefről, "Egyiptom hercegéről". Ráadásul az előadás meglehetősen rövid volt. Maga a történet másfél óra alatt le is lett tudva, a végén már csak visszatapsolhattuk a színészgárdát, hogy néhány jelenetet játszanak újra. Az előadás hétkor kezdődött, tíz órakor már vége is volt az egésznek, a szünettel együtt (két felvonás).

A díszlettel azonban itt nem volt bajom, nagyon szép volt minden. Az öltözék is jó volt, egész végig, arra sincs panasz, és a megoldások, amiket használtak a színpadon, azzal se volt baj. Azzal már viszont volt, hogy a fáraó úgy jelent meg a musicalben, mint Elvis Presley. Ez egy kicsit kemény volt a gyomromnak. A közönségnek azonban úgy látszik ez tetszett egyébként. Nekem viszont nem tetszett az a poén se, amit akkor sütöttek el, mikor Elvis, vagyis a fáraó, elmesélte álmait Józsefnek, hogy megfejthesse őket. Ez volt az egyetlen olyan jelenet, ami nem zenés volt a darabban. Az álom elmesélése után ugyanis Elvis oda áll József elé, és megkérdezi, ilyen laza mozdulattal egybe kötve:

Elvis: "Na, ezt fejtsd meg nekem, Öcsi sajt!".

József: "Elnézést, megismételnéd még egyszer!"

Fáraó félreérti, és az előző laza mozdulatot megismételve: "Ja, jó, oké: Na, ezt fejtsd meg nekem, Öcsi sajt!". Ezen mindenki nevetett, én azért inkább fanyarul mosolyogtam.

József: "Nem, nem ezt, hanem az álmot!"

Elvis: "Jaaaa, vagy úúúúgy, oké, hát akkor még egyszer." És jött a "Királyt" idéző nótával az álom még egyszer.

Szóval ez az egész modernizáció József történetébe nekem kicsit sok volt, úgy, ahogy a János Vitézt se úgy képzeltem el, mint egy féleszű suhancot egy metróaluljáróban, aki egy prostituáltat próbál megszerezni magának. Hát ez van, így jártam. Majd meg kell néznem az Operett Színházban is valami darabot, hátha ott még a régi klasszikus módon adják elő a musicaleket. Bízom benne, hogy ott még számítanak ezek a régi értékek.