Rég írtam már ide. Kevés időm nem engedte, a barátnőm lefoglalt. De most hogy megrágott, és kiköpött, így gondoltam a lelki állapotomat tükröző versemet közzé teszem.

Csalódás

Fájdalmas sóhajjal ébredtem,
Csak bámulok bután és meredten.
Nincs nekem már kedvem semmihez,
Nem ragaszkodom már az élethez.

Bizalmamat elpazaroltam,
Egy illúzióba pocsékoltam.
Így hát tőrt kaptam a szívembe,
Mint lőtt vad fekszem most kiterítve.

Súlyos ár ez a bizalomért,
Szenvedést kaptam, ki tudja miért.
Volt-e vajon igaz pillanat?
Vagy minden bűbáj volt és varázslat?

Az illúziót csak képzeltem?
Vagy minden hamis volt, mit átéltem?
Vajon volt-e egy igaz perc is?
Vagy csak színes játék volt mindig is?

A kérdések csak özönlenek,
Válaszokra azonban nem lelek.
Ködös marad már ez örökre,
Én meg süllyedek egyre mélyebbre.