Úgy döntöttem, hogy most az én személyemhez egy sokkal közelebbi dologról fogok írni. Tulajdonképpen egy nő és egy férfi közötti barátságról, ami elég érdekesen alakult, és talán be is fejeződött. Remélem nem így van.

Még mikor a szeretett iwiw-ünkön is elindult ez az alkalmazás láz, amit a facebook-ról vett át a rendszer, úgy döntöttem, hogy én is ki próbálok egy alkalmazást. Ez az alkalmazás a Csajok és Pasik volt, amit egyébként ugyan csak egy facebook-os alkalmazás alapján másoltak le, az „Are you interested?” alapján. Az alkalmazás lényege az, hogy a rendszerbe regisztrált felhasználók között barangolhatunk, és megmondhatjuk, hogy tetszik-e nekünk az illető vagy sem, ha akarjuk, a nevünket is adhatjuk hozzá, hogy a másik fél lássa, hogy kinek is tetszett valójában. A lényeg az, hogy kíváncsiságból én is elkezdtem nyomkodni a gombokat, és barangoltam a „virtuális” nők között. Így történhetett meg az is, hogy a történetem női szereplőjével megismerkedhettem, az iwiw-en keresztül. Egy csinos nőről van szó, aki mellesleg nálam 6 évvel idősebb, több mint 100km választott el minket egymástól, hiszen én budapesti lakos vagyok, ő meg vidéken élt. Sebaj, gondoltam, mivel csinos és szexi nőnek tartottam, ezért az igenre klikkeltem, legalább ismerkedek, ha ő is visszajelöl. Ez igazából meg is történt, először elkezdtünk iwiw-en üzenetet küldözgetni egymásnak, szép lassan kiderült, hogy van pár közös vonásunk, amit ugyan úgy kedvelünk az életben, tehát kellemesen levelezgettünk. Mivel az üzenetváltások lassúak voltak, beszélgetni, levelezgetni meg szerettünk egymással, ezért a beszélgetés áttelepült msn-re, és ott folytattuk tovább ezt az ismerkedést. Igazából én már akkor többet éreztem iránta, mint barátság, de a korkülönbség, a távolság visszatartó erő volt, hogy komolyan gondoljak bármit is. Még is csak 6 évvel idősebb nálam, és messze él tőlem, hogy a fenébe működhetne ez, gondoltam. Így tehát maradtak a beszélgetések msn-en, persze mindig volt róla szó, hogy majd egyszer találkozunk személyesen, és élőben is beszélgetünk, de ezt én azért annyira nem akartam erőltetni. Azt, hogy ő mit gondolt akkor, arról fogalmam sincs, lehet, hogy ő se gondolt soha többet ennél, mint barátság, hasonló okok miatt, vagy másért, de ma már biztos, hogy csak barátként tekint rám. De ne szaladjak ennyire előre, haladjunk szépen sorban.

Tehát maradtak az msn-es beszélgetések úgy, hogy idáig csak képeket láttunk a másikról, személyes találkozás még nem volt. Ez az egész ismerkedés, egyébként 2009 nyár végén és ősszel zajlott. Közben persze én más lányokkal is találkoztam, akik itt voltak hozzám közel, Budapesten, de egyik se volt számomra túl megnyerő (vagy éppen fordítva), így nem is lett egyikből se semmi. Szóval azok a randik kudarcot vallottak. Közben ez a nőbarátom viszont kiköltözött Ausztriába szerencsét próbálni, a távolság még nagyobb lett. A kiköltözés előtt, és a kint létének első hetében is segítettem neki pár dologban, így távolról, mert ő nem nagyon értett a számítógépekhez, szóval így távsegítséggel megoldottam neki pár problémát, hogy az élete könnyebben teljen kint Ausztriában is, és tudja tartani a kapcsolatot az itthoniakkal. Illetve felajánlottam neki olyan segítséget is, hogy megveszek neki pár dolgot a géphez, és két ünnep között találkozunk végre valahára először, és oda adom neki azokat. Tehát készülőben volt az első találkozás, 2009 telén. Akkoriban azonban még mindig úgy gondoltam, hogy hiába tetszik nekem ez a nő, hiába van a barátság mellett más érzés is rejtve, ezért a találkozáskor nem is udvaroltam neki, csak, mint barátok találkoztunk, sétáltunk, beszélgettünk, oda adtam neki a megvett eszközöket, egy szép napot együtt töltöttünk, de ennyi, se több, se kevesebb, ő hazament. Mind ezt azért, mert akkor volt egy másik lány, akit ismertem, és szívesen találkoztam volna vele, ez a találkozás meg is volt beszélve. Ez a lány korban hozzám illő volt, budapesti, a külső tulajdonságai is közelebb álltak az ideálomhoz, mint sem a nálam idősebb női barátomnál. Azonban ez a találkozás a lánnyal folyamatosan elkezdett csúszni, mert most így nem jó, azért nem jó, stb.. Így hát meguntam a várakozást, többet nem is kerestem ezt a lányt.

Közben, a beszélgetések továbbra is megmaradtak viszont ezzel a barátommal. Sőt, mivel már volt web-kamerája is, így tudtunk azon keresztül is beszélgetni. Ekkor kezdtem el gondolkozni azon, hogy miért is tartom magamban vissza azt az érzést, hogy ezzel a nővel többet is el tudok képzelni, mint barátság. Igaz, hogy a távolság nagy, igaz, hogy van közöttünk 6 év különbség, de úgy gondoltam, hogy ha tényleg ennyire összeillünk, mint ahogy a beszélgetéseink során kiderült, akkor miért ne lehetne megpróbálni. Azonban itt kezdődött a bökkenő. Hogyan is udvaroljon egy srác egy lánynak úgy, hogy több száz kilométer a távolság? Hát nyílván olyan dolgokkal, hogy megpróbálom elhívni színházba, hiszen ő is szereti a színházat. Persze találni egy megfelelő időpontot nehéz, de hát próbáljuk meg. Továbbá, mikor hazajön külföldről, akkor elmenni hozzá vidékre, és találkozni. Ezek meg is lettek beszélve. Láttam már az életemben működő távkapcsolatot, szóval ez miért ne működhetett volna.

Azonban, az első találkozásnál, ahol már komolyabbak voltak a szándékaim, sikerült határozatlannak lennem. Ugyanis kiderült, hogy a barátom még mindig szerelmes az ex-pasijába, akivel majdnem egy évtizedet volt együtt. Ez a tény beárnyékolta ezt a találkozást, nem akartam tolakodó lenni, sejtettem, hogy nem fog sokáig tartani az ex-szel ez a dolog, azok alapján, amit mesélt. Sajnos azonban elkövettem egy nagy hibát: Türelmetlen lettem, így érzéseimet a találkozó után még is kifejtettem neki. Ez hiba volt, meg is kaptam rögtön, hogy barátságnál ne várjak ettől a kapcsolattól soha többet. Ezt én részben meg is értettem, de attól függetlenül nem adtam fel, gondoltam, hátha majd további találkozásokkal ki tudok hozni az egészből valamit. Tovább udvaroltam, bókoltam neki, és szüntelen próbáltam mutatni, hogy szeretnék többet, de a levegőben még mindig ott volt, hogy ő csak barátom akar maradni. A probléma viszont ebben rejtőzött részemről, hogy olyan határozatlan, és szerencsétlen voltam a második találkozás alkalmával is, hogy minden értelmes nő azt látta volna, hogy nézd már ezt a szerencsétlen, hülye kistacskót… Egyszerűen leblokkoltam, hogy mit is cselekedjek, hiszen ő megmondta, hogy csak barát. Én meg itt vagyok, és találkozunk személyesen, és nem szeretnék csak barát maradni. Ez az egész szituáció lesokkolt, így értelmes cselekedeteim ritkán voltak. Ez a második találkozás pont egy héttel ezelőtt, vasárnap volt.

Ugyanis a múlt heti vasárnapi találkozó során úgy mentem le, hogy na, most határozott leszek, és megmutatom neki, hogy milyen jól fogjuk érezni magunkat együtt, és lesz, ami lesz, akkor is udvarolni fogok. Hát rögtön az első 5 percben sikerült olyan „pofont” kapnom tőle, amit nem is értek, úgy látszik 3 rózsaszál, meg szerelmes érzések manapság már ilyet váltanak ki a nőkből. Az egész nap alatt, távolságtartó volt, lekezelő. Úgy éreztem magamat, mint akit tökön rúgtak. Voltak azért jó pillanatok is a nap folyamán, de ő hideg volt, mint egy jégszobor. A vicc az egészben az, hogy én tényleg csak egyszerűen udvarolni akartam volna neki. Eszem ágában se volt kikezdeni vele, vagy huszonhatszor megpróbálni, hogy lesmároljam. Nem, én csak jól akartam érezni magamat. Vele. Úgy, hogy bókolok neki, együtt vagyunk, és élvezzük a napot. Hát ez nagyon nem sikerült. A végén mikor ezekről a dolgokról beszélgettünk, akkor meg megkaptam tőle, hogy mi két külön világ vagyunk, ennek nem lenne semmi értelme, hogy ne gondoljak többet barátságnál erről az egészről. Két külön világ, ekkor mosolyogtam belül nagyot. Én meg értem, hogy ő nem akar tőlem többet barátságnál, és hogy nem tudja megmondani, hogy miért, ez részben oké, hiszen azért a szerelem jóval bonyolultabb dolog, de azt, hogy két külön világ vagyunk? Akkor miért vagyunk barátok? Szerintem két ember akkor lesz barát, hogy ha azonos az érdeklődésük, ha nem két külön világ. Úgy érzem, hogy én nem kezdtem ki vele sose, arról meg nem tehetek, hogy mit érzek iránta. Hogy ő nem tudja, hogy miért nem akar többet velem a barátságnál, az egy dolog. Kicsit ez zavar, de hát ez van. Persze, akkor ezt máshogy láttam, sértődött, és csalódott voltam amiatt, hogy nem tudja az okát megmondani, hogy olyan volt egész nap, mint egy jégszobor.

Így végződött tehát a vasárnapi „randi”. Frusztrált, csalódott, és sértődött voltam. Akkor elhatároztam, hogy nem tartom tovább így ezt a kapcsolatot, akkor maradok csak barát. Nem bókolok többet, nem leszek többet olyan kedves, nem keresem mindig. Ez szerdáig működött. Aztán szerdán rájöttem, hogy ez nem így működik. Sajnos én még mindig szeretem, és hiányoznak a beszélgetések. Tudom, hogy ő nem akar többet barátságnál, de nem tudok távolságtartó lenni a beszélgetések során. Nem tudok távolságtartó lenni, mert ezzel a változással igazából megsérteném őt, és saját világszemléletemet is. Ráadásul ez a barátság is a kedvesség alapjaira épült, egész végig jelen volt. Az már más kérdés, hogy azóta ő is távolságtartó, ami nagyon zavar. Mert pontosan azt öli ki az egészből, ami miatt végül is ő a barátom lett, mint ahogy előbb is írtam. A kedvessége, a mosolya, humora, az, hogy tényleg nagyon kedves volt velem, és keresett engem, hogy mi újság, mi van veled. Ez most nincs, és ez zavar. Ha ez nincs, akkor szerintem már nincs barátság se. Mikor a találkozás után beszélgettünk msn-en, akkor úgy éreztem, mint ha egy idegen nővel beszélgetnék, és nem vele. Szóvá is tettem a dolgot, de szerinte ez az én érdekemben van… Ha kedves velem, akkor én félreértem. Nem, én nem értem félre. Értem, hogy ő csak barátságot akar, én meg nem. Ezt én megpróbáltam megváltoztatni, ami nem sikerült. Azonban, ha továbbra is ilyen távolságtartó marad velem szemben, akkor úgy tűnik, hogy a barátságnak is vége szakad, mert így nem vele beszélgetek, hanem egy ismeretlen valakivel.

Pedig azt biztosan állíthatom, hogy nem ő az egyetlen nő a világon. Biztosan találok majd más nőt az életemben, akibe szerelmes tudok lenni újra. Sose mondtam neki, hogy ő jelenti számomra a világot. Sőt, mikor először kimondta, hogy csak barátság, és semmi több, akkor utána azért én nem zárkóztam el attól, hogy más nővel ne lehessen semmi. Egyelőre azonban nem volt más lány a horizonton. Ironikus, de egészen a vasárnapi randi előtti péntekig volt ez így, ugyanis aznap találkoztam egy régi ismerősömmel, aki nekem mindig is tetszett. Meg is beszéltem vele, hogy találkozzunk majd valamikor. Hogy lesz-e abból valami azt még nem tudom, de biztosan nem zárkózom el tőle.